Összenyálaznak a selymes szavak, a nyák, a bőrömön foltként maradt. A cukros hangot, elnyomják az üstdobok. Valami nincs itt rendben, valamit kellene tennem! A vérvörös száj éhesen vicsorog, közben dudorássza a negédes dallamot. A foga kilátszik, agyamba mászik, a mondat mézes, a lehelet méreg. Ha elfordulok, ocsmány lé csorog, a szavak émelyítő ízében hemperegnek gusztustalan indulatok. Megütnek a ...

Forog a hinta! Körbe csak körbe, figyelem beszállás a következő körre. A csődör hátára vágysz? Ugorj föl hát! Kapaszkodj jól barátom, nem tartja kötél, nincs rajta strajfa, száguldozhatsz rajta, a szél kapdos hajadba. Beszállás, a sors őrülten forog, hiába kapkod karod, a kisafa nem tartja vissza az évszázadot. Törik kolonc, szakad kötél, süvít a szél. Gyere, le ne ...

A fejembe, egy csinn-bumm cirkusz költözött, Néhány ember tarkaruhás bohócnak öltözött, Az állatidomár ostort csapkodott és üvöltözött. Menjetek innen, ne ordítsatok unos-untalanul, Csinnadratta bumm-bumm, csinnadratta bumm! Nem szeretem a mutatványokat, a légtornászokat, A körbe futó, földre szegezett fejű díszes lovakat, Nem akarom látni, amikor az unterman lába remeg, A nyakán kidagadnak az erek, vállán ...

Ha nem lenne hiába, egy szót kiáltanék a világba, Egyetlen szót rajzolnék az égre, legyen végre béke. Fölvillan előttem az apró falvak képe, Nő a búza, pipacs vércsepp hullik a vetésre. A távolban összeér a kék a zölddel, Az ember együtt lélegzik a földdel. Látom az ódon házakat, a kisvárosokat, Barokk palotákat, régi templomokat, A parkokban padokat, fákat, galambokat, Öregasszonyokat, akik szórják a ...

Bemocskolódik a szűzi hó, szemetet sodor a nagy folyó, világra kínlódik a szó, semmi sem hiábavaló. A teremtés nem tehet többet, csodákból gömbölyített Földet, a mérhetetlen űrből egy kék csöppet. A kapukon fagyott szív hiába zörget. Érints meg mindent, fogd erősen, az élet egyszerű, a halál egy új kezdet, a sorsnak hálás lehetsz, hogy lenni enged. Az egyik perc örül, a másik ...

Sebtében tákolt, sárból gyúrt torzó, gyermeteg lélek, hisz a tündérmeséknek. Elnyelte víz, tűz égette, éhes vad űzte, Isteni öröksége, eredendő bűne. Káin utódja, testvérgyilkos, édent pusztító kártékony élet, hegyeket ront, földet mérgez. Csábítja ártó szellem, csatázik a mindenség ellen. És mégis, mégis, a természet csodája, virágot bont, magot hoz, lombosodik koronája. Nem okul, semmit sem ...

Már tudom, hogy nem ég el az élet Gyertyalángon. Nem érdekel, hogy körte terem Az almafákon. Jeges a szél és forró a nap, Keskeny az út, illó a pillanat. A múlt nyomát eltakarja a por, Hideg csillámmal szitálja be a hó. A Hold ezüst tányér, nem fölfalható cipó. Kezemhez ért a testmeleg, Nyitott szemembe néztek szemek. Kaput nyitottam az érzelmeknek, Nem féltem, hogy megsebeznek. Újra kering a vér, ...

A dombok között a szitáló esőben, A csönd nyújtózkodik, az álmos időben. Az úton átvág néha-néha egy-egy őz, A nyúl ijedten lelapulva elidőz. A zöld szín árnyalata végtelen, Harsog az üdeség a dombi réteken. Az erdősáv sötét és haragos, Közte néhány fa sárgásan mosolyog A bokrok közül néhány frivol cserje, Kérkedve pirosat lobbant a szemedbe. Szántó barnája simul a domboldalra, Sárgán csillog a ...

Kérlek keleti nap, világíts, Adj enyhet a didergő földnek, Simogasd a szenvedőket, Akik fájdalmukkal kergetőznek. Keleti nap, vesd pillantásodat A szükségben szenvedőkre, A gyilkosoktól reszketőkre, Igézz bizonyságot a kétkedőkre. Óvd meg az erdők vadjait, A fák ágait, a mezők barmait, Burkold melegedbe a madarat, Locsold fénnyel a gyenge virágokat. Süss városomra, a szomszéd ...