Zsíros csontok a tepsin, szerte koszos poharak, köszöntelek újév, széttaposott trombita az asztal alatt. Tavalyi szeméthegyek, üres a pezsgős üveg. Most mi lesz? Félredobott üdvözlő hegyek, mind hiteget. Morcos homállyal köszönt január, az élet csöndesül, a táj sivár. Ne félj, hamar itt a farsang, megtelik a perc bolondos dallal. Maskarába bújva újra nyelvet ölthetsz, ...

A tegnap elhagyott, új életet kezdek, jó napot, ha nem üldöznek is futok. Leszek barlangász, csillagász, mélytengeri búvár, alpinista, a világnak nem marad titka. Mozaikot rakok a felhőből, ecsetet kötök a szellőből. Vastag takarót varrok a kendőből, ne fázzon a világ, májusban ízlelem az orgona illatát. Kihúzom magam rendesen, dúdolgatok séta közben csendesen. Tükörbe nézek ...

Reggel van, kislány vagyok, Hajam kócos, a reggeli pára, Rátelepedett a kerti világra, De a nap mindjárt fölragyog. Pöndörödik a malac farka, Apró lánykán kurta a szoknya, Száját csodákra tátja, Kék szemének villanása, Felelet az égi kék szavára. Hátát púpozza a macska, Lassan nyújtózik, Majd kifekszik a napra. A diófa alatt már éledeznek a mesék, A ház előtt virágoznak a gesztenyék. A ...

Az öregasszony a jeges padon ül, fázik, a hideg fényben egyedül. Megszólít, milyen nap van kedves? Beszélni kezd, az arca könnyétől nedves. Panaszolja, elfutott az élet, nincs már hallgatója az régi meséknek. A gyerek iskolában, nem figyel, mint kiskorában, az apja, anyja fáradt, gyorsan megvacsoráznak. Rég meghalt a szomszéd, öcsém beteg, nem beszélnek velem az emberek. Elutaznak a gyerekek, magányos lesz az ...

Uram, a lelkemet veszni ne engedd! Nyugodj meg gyermekem, én megbocsátok, Magad tépted ki lelkedből az összes virágot. Látom, már bánod, a hegy tetejéről kiabálod, Zokogva, imádkozva térdedre rogyva, Mea culpa, mea maxima culpa! Uram a lelkemet veszni ne engedd! Tudom sohasem voltam igaz gyermeke a földnek, Dúltam elveket, bíráltam írásokat, bontogattam falakat, Bezörögtem idegen ablakokon, lebecsültem ...

A holló rekedten károg, az utca sáros, teli az árok, a tél hidege a húsba tép. Ne mondd, hogy csuda-szép. A függöny tülljén mezei poloska, csipkébe bújva vár a jobb napokra, nyakadba köpködi a hideget a szél. Ne mondd, hogy szép a tél. Deres a határban a szalmaboglya, a földet takar a tél jeges foltja, a kertben henyél a félhomály. Ne mondd, épp így fájt a nyár. Az apró vízér keményre ...

Ez a te világod, az, az én világom, te földig hajtod a merev törzsű fákat, súlyos felhővel takarod a riadt tájat, harci zaj csörömpöl örökké füledben, én sétálni akarok az árnyékos ligetben. Kezedből a nap sugara fájóan éget, szavadtól reszket a megrémített lélek, átgázolsz a virágon, az ingoványon, lezuhan az ártatlan madár az ágról, én fölkapom, kezemben megdajkálom. Nézz a szemembe, ott ...

A fény megkarcolja az ablakot, A hajnal szétolvad a napban. Csendesen szitál a hó. Már búcsúzom, takarodó Szól az Il silenzio. Dideregve, lopózkodik az este, Jeget csókol mezítelen kezedre. Csendesen szitál a hó. Már búcsúzom, takarodó, Szól az Il sielnzio. Jéggé fagytak a kedves mosolyok, A szél arcodra maszkot faragott. Csendesen szitál a hó. Most búcsúzom, takarodó. Szól az Il ...

Szórtad a szót, szeretet, potyognak már a tűlevelek. Holnap keresed, azt hiszed, elveszett. Kisurrant a testmeleg, a szoba hideg, csöpög az eresz. Minden szürke, a szék üres. Így van ez? Csöpp, csöpp, csepereg. A tegnapod keresed. A csorba tányérban rántott leves, tészta a hús helyett. Ma az életed, a rövid napok, hosszú éjszakákon szemérmes csillagok. A ...