Téli napok

A holló rekedten károg,
az utca sáros, teli az árok,
a tél hidege a húsba tép.
Ne mondd, hogy csuda-szép.

A függöny tülljén mezei poloska,
csipkébe bújva vár a jobb napokra,
nyakadba köpködi a hideget a szél.
Ne mondd, hogy szép a tél.

Deres a határban a szalmaboglya,
a földet takar a tél jeges foltja,
a kertben henyél a félhomály.
Ne mondd, épp így fájt a nyár.

Az apró vízér keményre fagyott,
a kopasz fán egy veréb csipog.
nyulat kergetnek éhes kuvaszok.
Az olvadó hó leve nyakadba csorog.

A könyv becsukva, az írás nem beszél,
az üres asztal jó ételt nem remél,
a varjú egyre károg, itt a tél,
csonttá fagyott percekkel labdázik a szél.