Újév ébredt
7 éve
Zsíros csontok a tepsin,
szerte koszos poharak,
köszöntelek újév,
széttaposott trombita
az asztal alatt.
Tavalyi szeméthegyek,
üres a pezsgős üveg.
Most mi lesz?
Félredobott üdvözlő hegyek,
mind hiteget.
Morcos homállyal köszönt január,
az élet csöndesül, a táj sivár.
Ne félj, hamar itt a farsang,
megtelik a perc bolondos dallal.
Maskarába bújva újra nyelvet ölthetsz,
...
Új életet kezdtem
7 éve
A tegnap elhagyott,
új életet kezdek, jó napot,
ha nem üldöznek is futok.
Leszek barlangász, csillagász,
mélytengeri búvár, alpinista,
a világnak nem marad titka.
Mozaikot rakok a felhőből,
ecsetet kötök a szellőből.
Vastag takarót varrok a kendőből,
ne fázzon a világ,
májusban ízlelem az orgona illatát.
Kihúzom magam rendesen,
dúdolgatok séta közben csendesen.
Tükörbe nézek ...
Felvillanó emlék
7 éve
Reggel van, kislány vagyok,
Hajam kócos, a reggeli pára,
Rátelepedett a kerti világra,
De a nap mindjárt fölragyog.
Pöndörödik a malac farka,
Apró lánykán kurta a szoknya,
Száját csodákra tátja,
Kék szemének villanása,
Felelet az égi kék szavára.
Hátát púpozza a macska,
Lassan nyújtózik,
Majd kifekszik a napra.
A diófa alatt már éledeznek a mesék,
A ház előtt virágoznak a gesztenyék.
A ...
Idősek
7 éve
Az öregasszony a jeges padon ül,
fázik, a hideg fényben egyedül.
Megszólít, milyen nap van kedves?
Beszélni kezd, az arca könnyétől nedves.
Panaszolja, elfutott az élet,
nincs már hallgatója az régi meséknek.
A gyerek iskolában, nem figyel, mint kiskorában,
az apja, anyja fáradt, gyorsan megvacsoráznak.
Rég meghalt a szomszéd, öcsém beteg,
nem beszélnek velem az emberek.
Elutaznak a gyerekek,
magányos lesz az ...
Könyörgés
7 éve
Uram, a lelkemet veszni ne engedd!
Nyugodj meg gyermekem, én megbocsátok,
Magad tépted ki lelkedből az összes virágot.
Látom, már bánod, a hegy tetejéről kiabálod,
Zokogva, imádkozva térdedre rogyva,
Mea culpa, mea maxima culpa!
Uram a lelkemet veszni ne engedd!
Tudom sohasem voltam igaz gyermeke a földnek,
Dúltam elveket, bíráltam írásokat, bontogattam falakat,
Bezörögtem idegen ablakokon, lebecsültem ...
Téli napok
7 éve
A holló rekedten károg,
az utca sáros, teli az árok,
a tél hidege a húsba tép.
Ne mondd, hogy csuda-szép.
A függöny tülljén mezei poloska,
csipkébe bújva vár a jobb napokra,
nyakadba köpködi a hideget a szél.
Ne mondd, hogy szép a tél.
Deres a határban a szalmaboglya,
a földet takar a tél jeges foltja,
a kertben henyél a félhomály.
Ne mondd, épp így fájt a nyár.
Az apró vízér keményre ...
Ez a te világod
7 éve
Ez a te világod, az, az én világom,
te földig hajtod a merev törzsű fákat,
súlyos felhővel takarod a riadt tájat,
harci zaj csörömpöl örökké füledben,
én sétálni akarok az árnyékos ligetben.
Kezedből a nap sugara fájóan éget,
szavadtól reszket a megrémített lélek,
átgázolsz a virágon, az ingoványon,
lezuhan az ártatlan madár az ágról,
én fölkapom, kezemben megdajkálom.
Nézz a szemembe, ott ...
Il silenzio
7 éve
A fény megkarcolja az ablakot,
A hajnal szétolvad a napban.
Csendesen szitál a hó.
Már búcsúzom, takarodó
Szól az Il silenzio.
Dideregve, lopózkodik az este,
Jeget csókol mezítelen kezedre.
Csendesen szitál a hó.
Már búcsúzom, takarodó,
Szól az Il sielnzio.
Jéggé fagytak a kedves mosolyok,
A szél arcodra maszkot faragott.
Csendesen szitál a hó.
Most búcsúzom, takarodó.
Szól az Il ...
Ünnep vége
7 éve
Szórtad a szót, szeretet,
potyognak már a tűlevelek.
Holnap keresed,
azt hiszed, elveszett.
Kisurrant a testmeleg,
a szoba hideg,
csöpög az eresz.
Minden szürke,
a szék üres.
Így van ez?
Csöpp, csöpp, csepereg.
A tegnapod keresed.
A csorba tányérban
rántott leves,
tészta a hús helyett.
Ma az életed,
a rövid napok,
hosszú éjszakákon
szemérmes csillagok.
A ...