Új életet kezdtem

A tegnap elhagyott,
új életet kezdek, jó napot,
ha nem üldöznek is futok.
Leszek barlangász, csillagász,
mélytengeri búvár, alpinista,
a világnak nem marad titka.
Mozaikot rakok a felhőből,
ecsetet kötök a szellőből.
Vastag takarót varrok a kendőből,
ne fázzon a világ,
májusban ízlelem az orgona illatát.
Kihúzom magam rendesen,
dúdolgatok séta közben csendesen.
Tükörbe nézek naponta,
jelmezt cserélek havonta,
zsebembe a bánatot elteszem.
Rendszeresen leporolom a sorsot,
hófehérre mosom az elkoszlott gondot.
Magasra emelem alattam a dombot,
a mellemen virágot és ordót hordok.
Dörgölődzök, mint éhes macska,
karmolok, ha eluntat a gazda.
Időnként megkérdezem, ki ragyog,
ráfelelek, nem látod, hát én vagyok.
Felnevetek, de szépet álmodok.