Felvillanó emlék

Reggel van, kislány vagyok,
Hajam kócos, a reggeli pára,
Rátelepedett a kerti világra,
De a nap mindjárt fölragyog.

Pöndörödik a malac farka,
Apró lánykán kurta a szoknya,
Száját csodákra tátja,
Kék szemének villanása,
Felelet az égi kék szavára.
Hátát púpozza a macska,
Lassan nyújtózik,
Majd kifekszik a napra.
A diófa alatt már éledeznek a mesék,
A ház előtt virágoznak a gesztenyék.
A tyúk kapar, hirtelen szél port kavar,
Fülekbe súgja élni szép,
Messze az este még, nem illatoznak az estikék.

A harmatos levelek hegyén csöppek,
A katica hátán apró pöttyek,
A labdával együtt a pöttyek pörögnek.
A sárkány még alszik a mesekönyvben,
A fák fölött madarak röpülnek,
A kutya is előkerül,
Az éjjeli lepke, a nap elől elmenekül.
Árgus szem sem talál a reggelben hibát,
Tiszta a levegő, nyújtózkodik a kerti világ.
A szél csak súgja reggeli dalát, élni szép,
Messze az este még, zümmög a darázs,
Csilingelnek csodák, minden csupa varázs.