Megbocsátok az időnek, ritka igazáért, megbocsátok a sorsnak, szivárgó vigaszáért. Öreganyám óvó kezéért, aki szeretni tanított, apámért, anyámért -mindkettő halott-, mert életet adott, megbocsátok, hogy elvettek belőle sok-sok napot. Megbocsátok a meg nem fogant gyermekért, kárpótolt lányommal mindezért. Megbocsátok, bár művész nem vagyok, de írhatok, rajzolhatok. A madarak ...

Angyalok suhognak át a parkon, csillog a világ, bár itt az alkony. Jusson mindenkinek egyetlen pihe, rajta karácsony örök üzenete. Jusson kortynyi bor a pohárba, ízes falat mindenki tányérjára, egy pillanat, mikor megtorpan a gond, derű ráncokat simít minden homlokon. Mosolyogjon a falról egy régi kép. érezhesd újra a múlt leheletét. Jusson egy csöndes perc a fa alatt, tudd, akit szerettél az veled ...

A világ sebzetten összeroppan, halottak, békés országokban. Hány milliárd gyertya fénye, éget rést a közömbös égre. Tekints le végre! Gyűlölet dönt kereszteket, torz lelkek orgiáznak, a kiterített testek felett. Ragályos beteg a század, sorozatgyilkosok suttogják, ölj, bosszuld meg hazádat. Békés lelkek áldozatok a máglyatűzben, ártatlanokkal üzen egy hamis isten. Testrészek ...

Jaj, nem vettünk tejfölt! Hé, azonnal kelj föl. Vasalatlan az abrosz. Mondtam már ne kapkodj. Lapos a piskóta, zöld, mint a béka. Csinálj valami halk zenét, a dobszólókból már elég. Tettél sót a levesbe, persze, én is tettem, még tegnap este. Az ajándékot megtaláltad, ez kié, tudja a bánat. Mi ez a nyálka az asztal alatt, a ponty pikkelye odaragadt. Csengetnek, ez meg ki a ...

Eltűnnek a színek a fénnyel, Feketék a pipacsok éjjel. A hold ezüstöt ken az aranykalászra, Ezüsttel fröcskölt a pipacs virága. A lágy szirmok szerteszóródnak, Lebegő piros volt egykor az álom, Fekete lomb rezeg a fekete fákon, Fekete bimbók, a fekete hárson. Befal éhes szájával mindent a sötét. Nem látod már a virágok színét, Csak a kísértetek fehér ruhája villan, S a pokol tüze ég valahol a távolban. Ruhám ...

Fa Víz közepén elült már az est, fáj, ezen csók se segít, Állok, de már motoszkál, neszez, készül a vízen az éj. Vár a remény, odafenn ül a hold, haza készül a fény. Állok a tóban egy szál magam, félek, mert édes a vágy. Láthatom újra az álmom, a múlt örök tiszta vizét. Áldott a mámor felébredek, vágyom az élet szavát. Szétszakadt szívem, hol már az erdő, hova tértek a fák, Költő Kár volna sírnod, tisztul a fény, reggel ...

Szembe jött velem egy vekni, Kérdezte: nem kell egy sercli? Leszelt magából egy darabot, Mert látta, hogy éhes vagyok. Utána jött egy termetes sonka, Egy szeletét a kezembe nyomta, Látta, hogy nagyon szegény vagyok, Hát levágott magából egy darabot. Felém gurult egy hasas hordó, Hasában bora, mézédes, bordó, Látta, hogy szomjas vagyok, Poharamba csurgatott egy adagot. Felbukkant egy ...

Megszületett a végtelen űrből, Földre esett az örök időből, A templomban anyja nevére Keresztelte a pap, nem sejtette, Hogy milyen életet kap. Az élet gyöngyeivel gurigázott, Ha eső esett, bőréig ázott, Fújta a szél, ölelte a nap, A többiekkel együtt szaladt, Hamar látta a fonákságokat. Fölkapta, leterítette a vihar, A hegyre vérző lábbal mászott, Siratta önmagát, féltette a ...

Melletted álltam, hófehér ruhában, most szél lengeti özvegyi fátylam. Szürkék voltak az évek de a vágyak tűzvörösen égtek. Narancsnap szemembe tükrözött, holdezüstöt dédelgettem kezem között. Hajamnak hollószín szála belebújt az éjszakába, hószín fehérje beleolvad a téli varázsba. Mélyfekete sötétek, és a szitáló köd között a világ ezer és ezer színbe öltözött, nyakamba, napról napra más színű kendőt kötözött. Lila ...