Van remény

Szembe jött velem egy vekni,
Kérdezte: nem kell egy sercli?
Leszelt magából egy darabot,
Mert látta, hogy éhes vagyok.

Utána jött egy termetes sonka,
Egy szeletét a kezembe nyomta,
Látta, hogy nagyon szegény vagyok,
Hát levágott magából egy darabot.

Felém gurult egy hasas hordó,
Hasában bora, mézédes, bordó,
Látta, hogy szomjas vagyok,
Poharamba csurgatott egy adagot.

Felbukkant egy tüzes kályha,
Parazsat dugott egy zsákba,
Mert látta, hogy megfagyok,
Tűzéből hát, tüzet adott.

A nap néhány fénynyalábot,
Még az arcomra lopott,
Cipőm lyukas, ruhám kopott,
Gazdag vagyok, nem elhagyott.