Érints meg, hiányzik a testmeleg, Simogass, vágyom erős kezed, Altass el, meséd csodákhoz vezet, Szeress, mert bőröm jeges. Érts meg, koldul minden szavam, Válaszolj, ne kérdezzek hasztalan, Támogass, mert ingatag a föld, Szeress, mert lelkem elgyötört. Kövess, akkor is, ha az út köves, Kísérj, ha a tömeg megkövez, Higgy bennem, bármilyen vagyok, Szeress, hozz szobámba pár csillagot. Érints meg, hiányzik a ...

Még mélyebbre Lyukat vágtam a föld közepébe, Belenéztem az örök sötétségbe. Rémülten látom, hova tűnik az álom, Menekül a reggel, e furcsa világból. A bűzös gyomok közé mászok, Elbújok, nem látszom, senkit se látok. A kavargó por és a szemét az álca, Nyakig merülök, a nyúlós sárba. Árva vagyok, és a démoni lények, Rám lelnek, elérnek, újra félek, Vicsorognak, durván az arcomhoz érnek. Felhangzik a ...

És akkor az Úr megteremtette a legyeket, az emberek megalkották a szeméthegyeket. Mindenre rámásznak, egymással paroláznak, ellepik, összemocskolják a tiszta helyeket, élni se hagynak, petéket raknak, észre sem veszed. Míg hártyás szárnyukon ámuldozol, ott hagyják gusztustalan nyomaikat a falakon. A legyeket irtani kell, emberek légycsapóra fel! Ott vannak a médiában, az utcán, a kultúrában, a tisztaszobában, a villamoson, az ...

A háború után éhezett az ország. Éheztek a kitelepítettek, éheztek a városlakók, és éheztek a vidéken is, mind azok kivételével, aki bölcs előrelátással, és nem kevés szerencsével felhalmozták az ennivalót a rosszabb időkre. A hatalom nem kevés erőfeszítést tett, a városlakok etetése érdekében. Az úgynevezett, padlássöprés időszakában nem éppen úri eszközökkel kutatattak az eldugott élelem után. Ez az időszak nem tett éppen jót a deklarált munkás paraszt szövetségnek. Megjelentek a feketézők ...

Fiatal, elsőkönyves író vagyok. Ezen röhögök azóta mióta kipattant az agyamból az a lehetetlen ötlet, hogy írnom kell a nemzedékemről. Ha megírtam ez lesz az utolsó könyvem is. Műfaja nincs, legalább is én nem tudom meghatározni, hiszen nem vagyok író. Önéletrajz, hétköznapi szociográfia, humoreszk, sorstragédia? Szeretek beszélgeti és szeretek mesélni. Abban tetszelgek, hogy tudok olyat mondani, ami másokat is érdekel, legalább saját korosztályomat. Persze titokban a ...

Gyökér nélkül nincs a fának lombja, nem nyílik a virágnak színes szirma. Kiszárad, elfonnyad, lehull a porba. Legyél madár, mi égre les, sűrű lombok között fészket keres, bogár, mi sietve mászik, a földbe bújva, nem is látszik, hal, csúszós testtel, kígyó, pikkelyekkel, kő a szikla alatt, futó gondolat, egynyári álom, csupasz levél az ágon. Lehetnél ember, kinek szívében árnyas ...

Születés A szürke ég hozott, a csönd ringatott. Novemberi szelek kottából játszottak ígéretet. A párna szösze lassú táncba kezdett. A sápadt fény töretlen ívként rajzolta a jövőt. Ellökdöste az összes kétkedőt. Élet A szivárvány íve alatt is jártam, eső után fényeket láttam. Ha féltem, belebújtam a ringató csöndbe, bújtam barlangba, ...

Az útszéli szajha, az országod bankja, a jósnő, a közszolga, kínálat ezer fajta, mind a pénzedet akarja. Az istenszolga, a szekta, a hatalom apraja, nagyja, a hamis barát, ölelő karja, kínálat ezer fajta, mind a pénzedet akarja. Minden eladó, a tisztesség, a hit, a szó. Százak nyúlkálnak zsebedbe, keresik, hol a borravaló. Minden eladó, fizess, nincs más ...

A vén dalnok, foszlott tarisznyában emlékmorzsákat hordott. Muzsikált az egész világnak, a hegedű eltörött, a szilánkok ezerfelé szálltak. A vén dalnok elővette a régi lantot, újra szóltak a hangok. A muzsikát nem hallgatta senki, a lant húrja elszakadt, a dalnok hangszer nélkül maradt. A vén dalnok szíve megfagyott, megsimogatta a gyenge nap, könnyező szemét felemelte, és ...