Trilógia

Születés

A szürke ég hozott,
a csönd ringatott.
Novemberi szelek
kottából játszottak
ígéretet.
A párna szösze
lassú táncba kezdett.
A sápadt fény
töretlen ívként
rajzolta a jövőt.
Ellökdöste az
összes kétkedőt.


Élet

A szivárvány íve alatt is jártam,
eső után fényeket láttam.
Ha féltem, belebújtam a ringató csöndbe,
bújtam barlangba, kapaszkodtam zöldbe.
A kottából kipotyogtak a hangjegyek,
dalomban muzsikáltak a szellemek.
Szösz voltam, apró por a kék ég alatt,
fájt indulat, fájt mozdulat.
Éreztem jó illatokat,
Az éveken az öröm átszaladt.


Halál

Az idő elszaladt,
imám eseng a templom boltíve alatt.
Az ismert dallamok kottáját keresem,
hátha cseng még az énekem.
A fény elcsorog, a csönd hozzám simul,
szöszként kerengek az óvatos szélben.
ezer társammal együtt talán hazaértem.