Felesleges generáció - Előszó

Fiatal, elsőkönyves író vagyok. Ezen röhögök azóta mióta kipattant az agyamból az a lehetetlen ötlet, hogy írnom kell a nemzedékemről. Ha megírtam ez lesz az utolsó könyvem is. Műfaja nincs, legalább is én nem tudom meghatározni, hiszen nem vagyok író. Önéletrajz, hétköznapi szociográfia, humoreszk, sorstragédia?

Szeretek beszélgeti és szeretek mesélni. Abban tetszelgek, hogy tudok olyat mondani, ami másokat is érdekel, legalább saját korosztályomat. Persze titokban a következő nemzedékeknek szánom, „ezek voltunk mi”, tanuljatok tőlünk, gőgjével. Igen, a fiataloknak, akik fürgén elfoglalják az üres helyet előttünk a buszon, villamoson, a munkahelyeken, az életben. Igen a fiataloknak, akik segítenek, ha botorkálunk, és beavatnak a számítógépek titkaiba, kicsit lenéző mosollyal a szájuk sarkában, és picit büszkék ránk, nézd a nagyit, már tud netezni. Igen, unokáinknak, akik udvarias közönnyel a szemükben hallgatják a nagyit, és azt a pillanatot várják, amikor elmenekülhetnek.

Az öregek mindig azzal áltatják magukat, hogy bölcsek. A megszerzett tapasztalatuk nélkülözhetetlen a világ számára. Ha mesélünk, sunyin lessük az elismerő pillantásokat, az ámulatot a hallgatóság szemében, pedig pontosan tudjuk, hogy igazán a kutyát sem érdekli az a sok penészes bölcsesség, a dohos, használhatatlan tapasztalat, sőt mi sem vagyunk érdekesek. Sebaj, én, mint elsőkönyves, fiatal (65 éves) író azért csak írok. Nekem ez jót tesz testemnek, lelkemnek egyaránt. Elolvastam persze a világhálón, az öregkori demencia megelőzésének javasolt módszereit. Az intellektuális képesség és az emlékezeti teljesítmény várható csökkenésének ellenszerei között bár az írás nem szerepel, étrendünkhöz, mozgásunkhoz adnak sok- sok jó tanácsot, én megelőzésként inkább az írást


választottam. A pszichogeriátriai zavarok tanulmányozása közben tudniillik rájöttem, az írás mégis csak szórakoztatóbb dolog, mint a karosszékben ülve várni az elbutulás jó eséllyel bekövetkező ígéretét. Persze lelkünk karbantartásához vannak egyéb eszközök is, például az alkohol, a szex, a sport, de örömforrásaink a korral jócskán beszűkültek, a felsoroltak közül igazán ezek sem hoznak lelki, és testi békét, mert már nem bírjuk, nem tudjuk, és ez a borzasztóbb, hogy nem is igényeljük. Járhatnánk pszichológushoz, de a lélek kurkászok árait tekintve, legfeljebb egy ismerkedő beszélgetésre futná nyugdíjunkból. Maradnak a barátok és a barátnők, akikkel rendszeresen kibeszéljük egészségi állapotunkat, orvos élményeinket, esetleg szidjuk, vagy dicsérjük kedves politikusainkat, és miután kicseréltük a karácsonyi sütemény receptjét ledőlünk egy kicsit pihenni.

Ti semmit sem tudtok rólunk! A fiatalságunk nektek történelem. A közelmúlt története, tele téveszmékkel, százfajta megítéléssel, a politikai csatározások sokat emlegetett témája, gyűlölködések forrása, egy feldolgozatlan katyvasz, nekünk pedig az életünk. Hát olvassatok és olvassátok, meg nem árt. Mi is sok szín voltunk és sok szín vagyunk az azonos palettán.