És akkor az Úr

És akkor az Úr megteremtette a legyeket,
az emberek megalkották a szeméthegyeket.
Mindenre rámásznak, egymással paroláznak,
ellepik, összemocskolják a tiszta helyeket,
élni se hagynak, petéket raknak, észre sem veszed.
Míg hártyás szárnyukon ámuldozol,
ott hagyják gusztustalan nyomaikat a falakon.
A legyeket irtani kell, emberek légycsapóra fel!
Ott vannak a médiában, az utcán, a kultúrában,
a tisztaszobában, a villamoson, az országházban.
Összemásszák a bölcsőben a gyereket,
rászállnak a parkban ülő öregek arcára,
beköpik az ételedet, és az ünnepeket.
Zümmög az ország, mindent elleptek a zöld legyek,
olyan, minden, mint a gazdátlan parasztporta,
ahonnan a disznó szart nincs, aki eltakarítsa.