Legyen béke

Ha nem lenne hiába, egy szót kiáltanék a világba,
Egyetlen szót rajzolnék az égre, legyen végre béke.


Fölvillan előttem az apró falvak képe,
Nő a búza, pipacs vércsepp hullik a vetésre.
A távolban összeér a kék a zölddel,
Az ember együtt lélegzik a földdel.

Látom az ódon házakat, a kisvárosokat,
Barokk palotákat, régi templomokat,
A parkokban padokat, fákat, galambokat,
Öregasszonyokat, akik szórják a magokat.

Érzem az erdőkben az avar szagát,
A bokrokon virágzó, termő ezer csodát.
Hallom a réteken motoszkáló apró lényeket,
Látom, amint madarak köröznek a rét felett.

Hát nem múlik el soha már a rettenet,
Zászlók lobognak, kürt szól és dob pereg.
Sirató énekeket visszhangoznak a hegyek,
Bús szemű lányok siratják szerelmüket.

Nem akarom látni a mártírok sírjait,
Sem a szentek, sem a hősök szobrait
Megteltek már ezerszer a nemzet sírgödrei,
Sohasem apadnak el anyáink könnyei.

Jelet akarok rajzolni az égre, mindenki értse,
Legyen a sorsnak emberszabású lépte,
Építhessen, teremthessen az ember végre,
Futkározzon a gyermek, legyen hát béke.