A mindent tudó szavak

Összenyálaznak a selymes szavak,
a nyák, a bőrömön foltként maradt.
A cukros hangot, elnyomják az üstdobok.
Valami nincs itt rendben,
valamit kellene tennem!
A vérvörös száj éhesen vicsorog,
közben dudorássza a negédes dallamot.
A foga kilátszik, agyamba mászik,
a mondat mézes, a lehelet méreg.
Ha elfordulok, ocsmány lé csorog,
a szavak émelyítő ízében hemperegnek
gusztustalan indulatok.

Megütnek a kíméletlen szavak.
A nap lúdbőrözik, néhány felhőt magára kap.
Lábam elé sziklák görögnek,
a mondatok hörögnek, súlyukkal ölnek.
Felsebzik vékony bőrömet,
mind megvadult gyilkos szörnyeteg.

Nyakamra fonódnak a hazug szavak,
a levegő elfogy, szűköl a pillanat.
Messzire ellopom magam,
megtalálnak, minden hasztalan.
Talán a felszálló őszi köd beföd,
elnyúlok a padláson a zizzenő szalma közt.
A riadt egér szemembe néz,
surranó félelmének igazsága megigéz.

Hófehér ruhában megjönnek az igaz szavak,
nagy kortyokban iszom, akkor is, ha bántanak.
Néhány leesik a földre, gyorsan felveszem,
leporolom, fiókomba elteszem.