A cirkusz

A fejembe, egy csinn-bumm cirkusz költözött,
Néhány ember tarkaruhás bohócnak öltözött,
Az állatidomár ostort csapkodott és üvöltözött.
Menjetek innen, ne ordítsatok unos-untalanul,
Csinnadratta bumm-bumm, csinnadratta bumm!

Nem szeretem a mutatványokat, a légtornászokat,
A körbe futó, földre szegezett fejű díszes lovakat,
Nem akarom látni, amikor az unterman lába remeg,
A nyakán kidagadnak az erek, vállán embertömeg.
Csinnadratta bumm-bumm, a fények idegesítenek.

A kötéltáncos, nem néz a mélybe, kapaszkodik kezébe,
Remegve lépve, alig várja, hogy a kötél végét elérje,
A bűvész folyton trükköz, unja már az összes trükköt,
Az elefánt a nógató bot után a lábát folyton emelgeti,
Harsog a csinnadratta, bár lassan senki sem szereti.

Az ugró csoport átrepül a légen, életük Isten kezében,
A néző sereg tapsol, nevet, tetszik a veszélyes jelenet,
A porond nagyon poros, a levegő nehéz, büdös meleg,
A reflektorok vadul világítanak, szól a csinnadratta,
Nincs vége még a műsornak, de a nézőtér már üres.

Az emberek hazamentek, sírnak már, nem nevetnek,
Mindenütt síri csend, csak az ócska cirkuszi sátor alatt,
Folytatódik a műsor, kinn az összes bohóc tele a porond.
Bukfencezik, veri a cintányért, üti a dobot, mind zajong,
Ordít a zene, bumm-bumm, mindhalálig csinnadratta bumm!