A csönd beszél

Egy réges-régi dallamba kapaszkodok,
zenét akarok, ölje el a dal a zajt,
az örökké sikoltozó vad ricsajt!

A dörej, a zörej az arcomba csap,
a dallamfoszlányok elhullnak,
fúj a szél, csak a vihar zenél.

Egyszer csak az égzengés elül,
süket csönd lesz kívül-belül,
a zene elmenekült.

Ágy alá bújtak a szép szavak,
elveszett a csöndben a gondolat,
néhány álnok mondat megmaradt.

Elterült az ágyon, lustán a magány,
csönd van, csak a veréb csipog a fán
elült a szél, már senki sem mesél.

Egy régi dallamba bele kapaszkodok,
zenét akarok, ölje el a dal a csöndet,
a tiszta szó, foglalja vissza a földet.