Ünnep vége

Szórtad a szót, szeretet,
potyognak már a tűlevelek.
Holnap keresed,
azt hiszed, elveszett.
Kisurrant a testmeleg,
a szoba hideg,
csöpög az eresz.
Minden szürke,
a szék üres.
Így van ez?
Csöpp, csöpp, csepereg.
A tegnapod keresed.
A csorba tányérban
rántott leves,
tészta a hús helyett.
Ma az életed,
a rövid napok,
hosszú éjszakákon
szemérmes csillagok.
A földön hagyott
ünneplő ruhád,
a megfakult világ.
Hidd el valahol
ott bujkál a tegnap,
foszlányokra ráírták nevedet,
olvasd el, ott a szó, hogy szeretet.
Vigyázz ne kezdjen porosodni,
színét őrizze a piros masni.
Ha tegnap kinyújtottad kezedet,
ne rántsd el, ha dörgölőzik a szeretet.