Idősek

Az öregasszony a jeges padon ül,
fázik, a hideg fényben egyedül.
Megszólít, milyen nap van kedves?
Beszélni kezd, az arca könnyétől nedves.
Panaszolja, elfutott az élet,
nincs már hallgatója az régi meséknek.
A gyerek iskolában, nem figyel, mint kiskorában,
az apja, anyja fáradt, gyorsan megvacsoráznak.
Rég meghalt a szomszéd, öcsém beteg,
nem beszélnek velem az emberek.
Elutaznak a gyerekek,
magányos lesz az ünnep,
ráncaira fagynak a könnyek,
integet, és lassan elmegy.