Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
Fekete Edit - Én verselek

Újév ébredt

Fekete Edit · 1 éve
Zsíros csontok a tepsin,
 szerte koszos poharak,
 köszöntelek újév,
 széttaposott trombita
 az asztal alatt.
 Tavalyi szeméthegyek,
 üres a pezsgős üveg.
 Most mi lesz?
 Félredobott üdvözlő hegyek,
 mind hiteget.
 Morcos homállyal köszönt január,
 az élet csöndesül, a táj sivár.
 Ne félj, hamar itt a farsang,
 megtelik a perc bolondos dallal.
 Maskarába ...

Új életet kezdtem

Fekete Edit · 1 éve
A tegnap elhagyott,
 új életet kezdek, jó napot,
 ha nem üldöznek is futok.
 Leszek barlangász, csillagász,
 mélytengeri búvár, alpinista,
 a világnak nem marad titka.
 Mozaikot rakok a felhőből,
 ecsetet kötök a szellőből.
 Vastag takarót varrok a kendőből,
 ne fázzon a világ,
 májusban ízlelem az orgona illatát.
 Kihúzom magam rendesen,
 dúdolgatok ...

Felvillanó emlék

Fekete Edit · 1 éve
Reggel van, kislány vagyok,
Hajam kócos, a reggeli pára,
Rátelepedett a kerti világra,
De a nap mindjárt fölragyog.

Pöndörödik a malac farka,
Apró lánykán kurta a szoknya,
Száját csodákra tátja,
Kék szemének villanása,
Felelet az égi kék szavára.
Hátát púpozza a macska,
Lassan nyújtózik,
Majd kifekszik a napra.
A diófa ...

Idősek

Fekete Edit · 1 éve
Az öregasszony a jeges padon ül,
fázik, a hideg fényben egyedül.
Megszólít, milyen nap van kedves?
Beszélni kezd, az arca könnyétől nedves.
Panaszolja, elfutott az élet,
nincs már hallgatója az régi meséknek.
A gyerek iskolában, nem figyel, mint kiskorában,
az apja, anyja fáradt, gyorsan megvacsoráznak.
Rég meghalt a szomszéd, öcsém ...

Könyörgés

Fekete Edit · 1 éve
Uram, a lelkemet veszni ne engedd!

Nyugodj meg gyermekem, én megbocsátok,
Magad tépted ki lelkedből az összes virágot.
Látom, már bánod, a hegy tetejéről kiabálod,
Zokogva, imádkozva térdedre rogyva,
Mea culpa, mea maxima culpa!

Uram a lelkemet veszni ne engedd!
Tudom sohasem voltam igaz gyermeke a földnek,
Dúltam elveket, bíráltam ...

Téli napok

Fekete Edit · 1 éve
A holló rekedten károg,
az utca sáros, teli az árok,
a tél hidege a húsba tép.
Ne mondd, hogy csuda-szép.

A függöny tülljén mezei poloska,
csipkébe bújva vár a jobb napokra,
nyakadba köpködi a hideget a szél.
Ne mondd, hogy szép a tél.

Deres a határban a szalmaboglya,
a földet ...

Ez a te világod

Fekete Edit · 1 éve
Ez a te világod, az, az én világom,
te földig hajtod a merev törzsű fákat,
súlyos felhővel takarod a riadt tájat,
harci zaj csörömpöl örökké füledben,

én sétálni akarok az árnyékos ligetben.

Kezedből a nap sugara fájóan éget, 
szavadtól reszket a megrémített lélek,
átgázolsz a virágon, az ingoványon,
lezuhan az ...

Il silenzio

Fekete Edit · 1 éve
A fény megkarcolja az ablakot,
A hajnal szétolvad a napban.
Csendesen szitál a hó.
Már búcsúzom, takarodó
Szól az Il silenzio.

Dideregve, lopózkodik az este,
Jeget csókol mezítelen kezedre.
Csendesen szitál a hó.
Már búcsúzom, takarodó,
Szól az Il sielnzio.

Jéggé fagytak a kedves mosolyok,
A szél arcodra maszkot faragott. ...

Ünnep vége

Fekete Edit · 1 éve
Szórtad a szót, szeretet,
potyognak már a tűlevelek.
Holnap keresed,
azt hiszed, elveszett.
Kisurrant a testmeleg,
a szoba hideg,
csöpög az eresz.
Minden szürke,
a szék üres.
Így van ez?
Csöpp, csöpp, csepereg.
A tegnapod keresed.
A csorba tányérban 
rántott leves,
tészta a hús helyett.
Ma az életed,
a rövid ...

Megbocsátok

Fekete Edit · 1 éve
Megbocsátok az időnek,
ritka igazáért,
megbocsátok a sorsnak,
szivárgó vigaszáért.
Öreganyám óvó kezéért,
aki szeretni tanított,
apámért, anyámért
-mindkettő halott-,
mert életet adott,
megbocsátok,
hogy elvettek belőle
sok-sok napot.
Megbocsátok a meg nem
fogant gyermekért,
kárpótolt lányommal mindezért.
Megbocsátok, bár művész nem vagyok,
de írhatok, rajzolhatok.
A madarak magot csipkednek ...